Földre zuhanás, megmenekülés, elhivatás
1958 A budapesti nélkülözés és a szederfáról történt lezuhanás emlékének megrendítő, személyes erejű feldolgozása.
Életútja – teljes összefoglaló
Szabó József 1925. május 11-én született Nyúlhegy községben, egy hétgyermekes család negyedik gyermekeként. Édesapja Szabó Imre (1887–1967), édesanyja Ábrahám Rozália (1890–1978) volt, akik földművesként tartották el nagy családjukat, nagyon szerény körülmények között.
Gyermekkorát a munka, a nélkülözés és a nyúli környezet határozta meg. A család a Rákóczi-telepen élt, a tornácos szülői ház ma is áll, bár időközben gazdát cserélt. Már fiatalon megmutatkozott rajztehetsége, amely később egész életét meghatározta.
A Szabó család Nyúlon, a Rákóczi-telepen élt. A tornácos szülői ház ma is áll, és a művész családi gyökereinek egyik legfontosabb helyszíne. A kép az 1978-as hazalátogatásakor készült.
Gyermekkor Nyúlon
Szabó József szegény, sokgyermekes földműves családban nőtt fel. A szülők korán munkába fogták gyermekeiket, sőt a legnagyobb dologidőben előfordult, hogy az iskolából is hiányozniuk kellett a megélhetés biztosítása miatt.
Mindezek ellenére jó tanuló volt, általános iskolai tanulmányait Nyúlon végezte el. A nyúli paraszti világ, a munka és az egyszerű életkörülmények későbbi művészi érzékenységét is megalapozták.
A rajztehetség felfedezése
Nagyon szeretett rajzolni, és tehetsége már gyermekkorában feltűnt. Amikor rajztanára 1936-ban meglátta a Bécsikapu-térről készített képét, nem akarta elhinni, hogy azt valóban ő készítette.
Ez az élmény fontos visszajelzés volt a fiatal Szabó József számára. Már korán látszott, hogy nem egyszerű ügyességről, hanem kivételes megfigyelőkészségről és alkotói érzékről van szó.
A korai rajzok közül a Bécsikapu-térről készült munka különösen nagy hatást tett tanárára, aki rögtön felismerte a tehetséget.
A győri Czuczor Gergely Gimnázium, ahol Szabó József 1943-ban sikeres érettségi vizsgát tett.
Tanulmányok Győrben
Szülei eleinte nem akarták, hogy továbbtanuljon, de tanárai bíztatására mégis beíratták a győri Czuczor Gergely Gimnáziumba. Itt 1943-ban sikeres érettségi vizsgát tett.
Rajztehetségére 1944-ben Tóvári Tóth István győri festőművész is felfigyelt, aki tanácsokkal és művészeti tárgyú könyvekkel segítette a tehetséges fiatalembert.
Budapest és a nehéz kezdet
1946-ban merész elhatározással Pestre utazott. Napokig kóborolt a városban, majd egy elhagyott, kibombázott budai házba költözött be, ahol élelem hiányában a ház udvarán álló szederfa termésével táplálkozott.
Amikor leesett a fáról, három hónapig kórházban feküdt. A zuhanás és a megmenekülés nyomasztó emléke később is visszatért alkotásaiban, például a „Földre zuhanás, megmenekülés, elhivatás” című műben.
Budapesti éveinek kezdete a nélkülözés, az alkalmi munkák és a súlyos baleset időszaka volt.
A Budapesti Képzőművészeti Főiskola, ahol 1947-ben kezdte meg tanulmányait, és 1953-ban kitüntetéssel végzett.
Főiskolai évek Budapesten
Felgyógyulása után alkalmi munkákból élt, majd felvételi előkészítő tanfolyamra iratkozott. 1947-ben felvették a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, melyet 1953-ban kitüntetéssel végzett el.
Tanárai között Barcsay Jenő és Szőnyi István is szerepelt. A diploma után két éves ösztöndíjat kapott, és végre biztosabb életkörülmények közé került.
Politikai megbízások és belső feszültség
Az ösztöndíj lejárta után állami megbízásokat kapott, amelyekből jól lehetett keresni, de a kötelező politikai plakátkészítést művészi szabadsága korlátozásaként élte meg.
Ekkor már erősen foglalkoztatta a vágy, hogy Párizsba utazzon és tovább képezze magát. A magyarországi művészi korlátozottság és a szellemi szabadság keresése egyaránt hajtotta.
Fiatal festőként már erősen törekedett a magasabb szintű szakmai fejlődésre és a művészi szabadságra.
1956 és az emigráció
-
1956. november – az ország elhagyása
Gyalogosan indult el, és hét nap alatt jutott át Ausztriába, miközben többször rálőttek a határőrök.
-
Párizs – új kezdet
Francia nyelvtudása és tudatos törekvése segítette, hogy hamar felvételt nyerjen a Párizsi Képzőművészeti Akadémiára.
-
1959 – mesterfokozat
A párizsi főiskolát mesterfokozatú diplomával zárta le.
Párizsba érkezve hamar felvételt nyert a Képzőművészeti Akadémiára, ahol önálló műtermet is kapott.
Párizsi tanulmányok
1956 novemberében nehéz döntés után elhagyta Magyarországot. A vasfüggönyön való átkelés, az éhezés, a félelem és az otthontól való elszakadás életre szóló élmény lett számára, amely későbbi műveiben is újra megjelent.
Párizsba kerülve több emigráns magyar fiatallal együtt felvételt nyert a Párizsi Képzőművészeti Akadémia festészet szakára, ahol hamarosan önálló műtermet kapott. 1959-ben mesterfokozatú diplomával fejezte be tanulmányait.
Nizzai évek
1959 őszétől három évre a Nizzai Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Itt is állami ösztöndíjat és önálló műtermet kapott, és 1963-ig tartó tanulmányai során különféle művészeti csoportosulásokhoz csatlakozott.
Ez az időszak szélesítette látókörét, új kapcsolatokat és új vizuális impulzusokat hozott számára. Franciaországban fokozatosan megtalálta saját művészi hangját.
A nizzai tanulmányok alatt tovább mélyítette festői tudását, és művészeti csoportokhoz is csatlakozott.
1963-ban vette feleségül Janine Gautrolt Dormelles-ben, felesége falujában.
Házasság és párizsi kiállítás
1963-ban feleségül vette Janine Gautrolt (1939–2006).
1966-ban Párizsban nyílt meg első önálló kiállítása. A tárlat teljes anyagát egy amerikai műgyűjtő vásárolta fel, és szerződést ajánlott neki amerikai letelepedéssel.
Amerikai kitérő
1966 decemberében Amerikába költözött, és a párizsi kiállítás anyagát az USA és Kanada több metropoliszában is bemutatták. A kezdeti siker után azonban rájött, hogy Amerikában művészi önállóságát az elüzletiesedés veszélye fenyegeti.
Ezért felmondta a szerződést, és 1967 februárjában visszatért Párizsba. Miniszteri segítséggel kamatmentes hitelből házat vett a Szajna mellett, ahol műtermet rendezett be.
Az amerikai karrier lehetősége rövid ideig nyitva állt előtte, de a művészi önállóság fontosabbnak bizonyult számára.
Az 1968-as párizsi diáklázadás mély nyomot hagyott benne, és nyomasztó hangulatú művekben tért vissza.
1968 és a belső fordulat
1968 májusában a párizsi diáktüntetések az 1956-os magyar forradalmat idézték fel benne. Azt hitte, itt is forradalom tört ki, de a baloldali diáklázadás leverését súlyos kudarcként élte meg.
Ez a megrendülés mély nyomot hagyott benne, és az ekkor festett műveiben nyomasztóbb, álomszerű, feszültségekkel teli világ jelent meg. Elkezdte tanulmányozni a szürrealisták módszereit is.
Lussan és Fons-sur-Lussan
Csalódva Párizsban, 1968-ban a csendes dél-franciaországi Lussanba költözött, ahol egy középkori házat vásárolt és saját kétkezi munkájával újította fel. 1976-ban innen nem messze, Fons-sur-Lussan legcsendesebb és legmagasabb pontjára költözött tovább.
A táj különösen lenyűgözte, mert természeti adottságai, a kilátás és a gondosan művelt földek Nyúlra emlékeztették. Itt talált megfelelő helyet nagyméretű fémszobrai kivitelezéséhez is.
A dél-franciaországi falvak csendje, természeti szépsége és nyúli emlékeket idéző tája új alkotói korszakhoz vezette.
Művészeti korszakok és fontosabb művek
Szabó József alkotói pályája több markáns korszakra bontható. A festészet és a szobrászat egymást kölcsönösen gazdagította, miközben művei gyakran személyes élményekből és történelmi megrázkódtatásokból táplálkoztak.
1973 és 1979 között bontakozott ki fantasztikus-szürrealista korszaka, melyhez olyan művek kötődnek, mint a Vissza a paradicsomba, a Csodálatos mandarin vagy a Teljesség.
1983 és 1989 között heroikus újfiguratív szobrokat alkotott, például a Faust, a Hős fej és a Nap fia című műveket.
A Nap fia című 7 méteres festett vasszobrot Séte városában helikopter emelte a helyére.
A szobrászat hatása festészetében is megjelent, például a szoboralakos festményekben és figura-kompozíciókban.
1988 körül geometrikus absztrakciós kompozíciók, festett falplasztikák, valamint térszerkezetekkel foglalkozó alkotások készültek, mint az Útvesztő, a Tömörített tér és a Túlzsúfolt tér.
Későbbi művei között szerepelnek az Álarckombinációk, az Új emberség, az Égi zene, a Sikeres élet, a Békés új élet, az Emlékezés, a Nyúli búcsú és a Testamentum.
Hazalátogatás, emlékezés, végső évek
-
1978 – hazalátogatás
Francia állampolgárként meglátogatta özvegy édesanyját és testvéreit Nyúlon.
-
2006 – felesége halála
Janine Gautrol halála nagyon megviselte, és végleg Magyarországra akart költözni.
-
2010 – halála
2010. november 5-én, 85 éves korában hunyt el az alési kórházban.
1978-as hazalátogatásakor rokonai körében, a nyúli szülői háznál készült fénykép.
Nyúli kötődés
1978-ban francia állampolgárként hazalátogatott özvegy édesanyjához és testvéreihez. Édesapja ekkor már nem élt, és a látogatás után édesanyja is hamarosan elhunyt.
Életének jelentős részét Franciaországban töltötte, de szülőfaluja végig fontos érzelmi és szellemi pont maradt számára. Ennek emlékét különösen jól mutatja a „Nyúli búcsú” című mű is.
Halála és nyughelye
Felesége 2006-ban bekövetkezett halála nagyon megviselte. Bár végleg Magyarországra akart költözni, ezt már nem érte meg, mert 2010. november 5-én, 85 éves korában elhunyt az alési kórházban.
Végakarata szerint hamvait a nyúli temetőben, szülei sírjában helyezték el. Így életének utolsó állomása jelképesen visszavezette oda, ahonnan elindult.
Utolsó fényképe 2009-ben, 84 éves korában készült. Egy évvel később hunyt el.
Díjak, ösztöndíjak és elismerések
Szabó József pályáját jelentős szakmai díjak és ösztöndíjak kísérték, különösen Franciaországban. Ezek az elismerések nemzetközi rangját is jelzik.
1953–55 – Állami művészeti ösztöndíj, Budapest
1956–59 – Párizsi Képzőművészeti Akadémia állami ösztöndíja
1958 – Párizsi Képzőművészeti Akadémia, Magyar festőhallgatók kiállítása, fődíj
1959–61 – Nizzai Képzőművészeti Főiskola állami ösztöndíja
1975 – Nemzetközi Képzőművészeti Fesztivál, Párizs, festészet kategória, 1. díj
1975 – Franciaország Humanitárius Nagydíja, a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje, Vermeil érem
1975 – A Párizsi Műkritikusok Tiszti Rendjének Aranypálma díja, Brüsszel
1975 – Spanyol–Belga Érdemrend, Fabiola királyné kitüntetése
1975 – Párizs országos képzőművészeti pályázat, festészet kategória, ezüstérem
Festmények és fontosabb alkotások
Ezek a kiemelt művek jól mutatják Szabó József alkotói korszakainak változását a korai személyes élményektől a szürrealista kompozíciókon át egészen a késői, emlékező és összegző képekig. Az életmű a figuratív, szürrealista, újfiguratív és absztrakt törekvések különleges egységét mutatja.
Zenészek egy utcafesztiválon
1958 A párizsi évek friss élményeit tükröző alkotás, amelyben az utca hangulata és a mozgás kap hangsúlyt.
Áthatolhatatlan sűrű tér
1969–71 Az 1968 utáni nyomasztóbb korszak egyik fontos műve, sűrű, feszültséggel teli képi világgal.
Vissza a paradicsomba
1974 A fantasztikus-szürrealista korszak egyik legismertebb darabja, az elveszett harmónia keresésének képe.
A csodálatos mandarin
1977 A mozgás, a feszültség és a drámaiság erőteljes találkozása, szürrealista képi megfogalmazásban.
Tüzes koncert
1977–78 Szenvedélyes, dinamikus kompozíció, amelyben a zene, a tűz és a mozgás képi egységbe rendeződik.
Nap fia
Séte városában felállított 7 m-es Nap fia című festett vasszobrát helikopter emelte a helyére
Faust
1985–87 A heroikus újfiguratív korszak egyik jellegzetes, monumentális erejű alkotása.
Útvesztő
1988 A geometrikus absztrakciós kompozíciók egyik fontos darabja, amely a tér és a tájékozódás kérdését vizsgálja.
Emlékezés
1997 A múlt, a veszteség és a megőrzés témáit sűríti egy csendesebb, elmélyültebb képi világba.
Nyúli búcsú
1997–98 Különösen jelentős mű, mert közvetlenül a szülőfalu emlékezetéhez és az elvágyódás–visszavágyódás élményéhez kapcsolódik.
Testamentum
2008 Kései, búcsúzó és összegző alkotás, amely már az életmű lezárásának komoly, megrendítő hangulatát hordozza.
Utóélet és hagyaték
Szabó József életműve halála után sem merült feledésbe. Emlékének fennmaradásában meghatározó szerepet játszottak azok, akik munkásságát összefoglalták, dokumentálták és műveit igyekeztek megőrizni, illetve Magyarországra visszajuttatni.
Kutatás és feldolgozás
N. Mészáros Júlia
Szabó József életéről és munkásságáról N. Mészáros Júlia írt összegző művet, amely fontos szerepet játszik a művész emlékének megőrzésében.
Munkája azért különösen jelentős, mert rendszerezett formában teszi hozzáférhetővé Szabó József pályájának legfontosabb állomásait és az életmű egészének értelmezését.
Összegző kötet
J. Szabó
N. Mészáros Júlia 330 oldalas, három nyelvű összegző művet írt J. Szabó címmel, amely bőséges képanyaggal mutatja be a művész alkotói pályáját.
A kötet nemcsak életrajzi szempontból fontos, hanem azért is, mert átfogó képet ad Szabó József művészetének alakulásáról, így a hagyaték egyik legfontosabb dokumentumának tekinthető.
Hagyatékmentés
Szabó Imre szerepe
Szabó József hagyatékának kezelője unokaöccse, Szabó Imre volt. Különös jelentősége van annak, hogy neki sikerült a festmények nagy részét Magyarországra menteni, így az életmű számos darabja nem kallódott el, hanem ismét közelebb kerülhetett a szülőföldhöz és a hazai közönséghez.
Ez a tevékenység nemcsak családi kötelességként fontos, hanem kulturális értékmentésként is. Szabó Imre közreműködése nélkül ma jóval kevesebbet tudnánk bemutatni Szabó József munkásságából, ezért neve a művész utóéletének egyik legfontosabb szereplőjeként említhető.